Beszédes rajzaink II. – Vonalkódok

Folytatva korábbi, rajzelemzéssel kapcsolatos bejegyzésemet, még egy témakört érintek, amire már a rajzon ábrázolt figurák, motívumok részletezése előtt érdemes figyelmet fordítani.

Papírra vetett vonalaink szemmel jól láthatóan is megmutatják, hogyan mozgunk a világban, mozdulatainkba, tetteinkbe mennyi energiát teszünk (avagy tudunk beletenni), mekkora határozottsággal cselekszünk, mennyire vagyunk egyáltalán „jelen” egy-egy helyzetben és evvel összefüggésben milyen mértékben tudjuk-akarjuk befolyásolni a velünk-körülöttünk történő eseményeket, személyeket, avagy éppenséggel mennyire vagyunk befogadóak velük szemben.

Minél lágyabb, vékonyabb, halványabb vonalak jellemeznek egy rajzot, annál valószínűbb, hogy a kép készítője visszahúzódó, visszafogott személyiség, aki inkább a háttérbe húzódva szemlélődik, ritkán vagy gyengén, különösebb határozottság nélkül nyilvánítja ki akaratát. A kimondottan gyenge, halvány vonalak valamilyen pszichés vagy fizikai energia hiányára utalnak.

Ezzel ellentétben: minél nagyobb erővel, nyomatékkal húzza – végletes esetben akár szinte a papírba vési – vonalait, annál nagyobb energiával, belső erővel, annál elszántabban igyekszik akaratát érvényre juttatni.

A lágyabb, hajlékonyabb, ívesen vezetett vonalak mögött egy könnyedebb, befogadóbb, empatikusabb, jobb beleérző képességű, így könnyebben beilleszkedő személyiséget sejthetünk. Ha a vonalak belül maradnak a rajzfelületen vagy annak kiszínezendő részén, az illető jól tartja a szabályokat, határokat. Minél több hegyesebb, szögesebb, elrántott, túlfutó vonal jelenik meg a képen, annál nagyobb mértékben jellemezhetik az önérvényesítésre törekvő, kevésbé rugalmas, akaratos, netán agresszióba hajló megnyilvánulások.

Az, hogy egy-egy ábra vonalai mennyire találkoznak a szükséges pontokon, hogy mennyire tűnik befejezettnek a rajz, arról is árulkodik, hogy a rajzoló milyen mértékben fejezi be dolgait, feladatait, mennyire pontos a megvalósításban.

Természetesen ezeknek a jegyeknek a felmérése önmagában még korántsem elég az alapos rajzelemzéshez – fontos figyelembe venni pl. azt is, hogy a rajzterület mely részein hogyan jelennek meg az egyes jellemzők, van-e kisebb vagy nagyobb különbség egy-egy rajzon belül vagy akár több, különböző időpontban készült rajz között. Ugyanakkor a vonalak minőségének megfigyelése révén lényeges információkhoz juthatunk arról, hogy a rajzoló milyen belső energiákkal rendelkezik és az akarati – érzelmi alapú működés „skáláján” hol helyezkedik el.