Néhány vonal, egy apró, egyszerű
firka sokkal többet árulhat el arról, aki író- vagy rajzeszközt vesz a kezébe,
mint azt első körben a legtöbben gondolnák. Először nézzük meg pár sorban, hogy
a térkitöltés jellemzői mire engednek következtetni.
Még mielőtt belemélyednénk egy
rajz tartalmának, motívumainak elemzésébe, érdemes megfigyelni a rajzfelület kihasználtságának
mértékét, az egyes részek elhelyezését, eloszlását a lapon.
A térszimbolika elmélete szerint a
felület egyes részei a következő fogalmakhoz, életterületekhez kapcsolhatóak:
- jobb oldal: jövő, férfi, apa, külvilággal való kapcsolat
- alsó rész: ösztönök, tudattalan, anyagi-fizikai világgal kapcsolat
- bal oldal: múlt, nő, anya, távolságtartás, befelé fordulás
- felső rész: szellemi és lelki élet, az intellektuális és transzcendens dolgokhoz való viszony
Minél jobban hangsúlyozott,
berajzolt – vagy épp teljesen üresen hagyott valamelyik rész, annál
valószínűbb, hogy az adott területek, témák foglalkoztatják a rajzolót,
valamilyen feszültséget, hiányt, problémát jelent valamilyen oda kapcsolható
helyzet megélése a számára.
