Amivel sokkal gyorsabban haladhatsz

Ahogy az internet, kiváltképp pedig a facebook mindennapjaink állandó, jól-rosszul hasznosított szereplőjévé vált, úgy tapasztalhattuk meg azt, hogy a világ tele van bölcsebbnél bölcsebb, frappánsnál frappánsabb gondolatokkal, szinte térdig gázolhatunk az idézetekben. Az oldalakat böngészve minden nap begyűjthetünk egy szakajtónyi – valóban – magvas eszmét, már-már szólássá vált fordulatot, de vajon megyünk-e velük valamire?

Szó se róla, egy pillanatra sem állítom, hogy teljességgel haszontalan lenne jól kiválasztott, érzelmekkel, gondolkodásmóddal, életvezetéssel kapcsolatos tanácsokat olvasgatni néhány perc erejéig. Néha tényleg olyan megfogalmazásokkal találkozik így az ember, amely teljesen összecseng az aktuális, pillanatnyi hangulatával és abban jólesően megerősíti, netán bánatában (meg)vigasztalja, vagy segíti a továbblépésben.  Az is természetes, hogy ha valami tetszik nekünk, élünk a lehetőséggel és megosztjuk azt, ami minket megérint, hátha másban is hasonló húrokat pendít meg. …viszont itt jön a kérdésem: valóban azt osztjuk meg ilyenkor, amit szeretnénk? A leírt mondatok puszta továbbadásán kívül közzé tudjuk-e, közzé akarjuk-e tenni az általuk keltett, saját lelkünk mélyéről fakadó érzéseket, gondolatokat is?

És legfőképp:  vajon vannak-e ilyenkor saját gondolataink? Elmélázunk-e azon, hogy ha gyors, felületes olvasással átfutva megtetszik egy idézet, akkor az valójában mit jelent a számunkra? Beengedjük-e tényleg az életünkbe és hagyjuk, hogy elkezdje megváltoztatni, áthatni annak akár csak egy apró részletét? Vagy ezt a részét letudjuk az „olvastam róla, tovább is adtam, így minden rendben” megnyugtató érzésével? Valóban szeretünk, ölelünk, nevetünk annyit, valóban olyan sok a pozitív gondolatunk, amennyi aforizmát, velős példázatot ezekkel kapcsolatban megosztunk?
Ha igen, akkor remek J Ha még nem, akkor sincs semmi gond, azt hiszem, csak jegyezzük meg, hogy az idézetesdi az egész történetnek csak egy kicsi része.

Ehhez kapcsolódóan – önmagamnak kicsit sem ellentmondva J – pedig szeretnék Pál Feri számos kristálytiszta gondolatmenete közül egyet idehozni most. Tulajdonképp az egész bejegyzés témáját ez ihlette, amikor tegnap rátaláltam. Íme:

"Nagyon fontos, hogy ha átélek egy úgynevezett alaptapasztalatot (a világosság pillanatát), akkor annak megfelelő irányba állítsam az életem. Köteleződjem el amellett, hogy a jövőben a tapasztalattal megegyező irányba haladok. Mindenkinek van ilyen tapasztalata, de a legtöbben engedik magukban elhalványulni és emlékké válni. Az elköteleződés azonban kihagyhatatlan - arra hiába várunk, hogy az újabb és újabb tapasztalatok majd mindig jó irányba terelnek minket. Az újabb tapasztalatok ezerféle irányba hajtanak majd - nekem kell az alaptapasztalatomnak elsőbbséget szavazni! Az elköteleződés tehát azt jelenti, hogy nem hagyom elveszni a lényeges tapasztalataimat, azokat tudatosan elevenen tartom magamban. Minél inkább képes vagyok az értékeimet a saját életem konkrét eseményeihez, pillanataihoz, élményeihez kötni, annál több erő és élet lesz bennük. Különben megmaradnak olyan gondolatoknak, amelyek a nehéz helyzetekben nem adnak elég segítséget, kapaszkodót, akkor sem, ha igaznak tartjuk őket." Pál Feri

Amikor – egy olvasmányélmény vagy bármilyen önfejlesztő, önismereti technika által vagy akár egy kineziológiai oldás révén – megtapasztaljuk a világosság egy-egy olyan pillanatát, amiről úgy érezzük, hogy más megvilágításba helyezheti az életünket, alapjaiban befolyásolhatja további utunkat, akkor nem elég egyszerűen zsebre vágnunk ezt a tapasztalatot. Nem elég pusztán megosztanunk a nekünk szimpatikus, szívünkből szóló üzeneteket sem. El kell köteleződnünk amellett, hogy életünk eseményeit a továbbiakban úgy alakítjuk, olyan döntéseket hozunk és döntéseink alapján úgy cselekszünk, hogy tetteink a kívánságunk szerinti irányba vigyenek tovább. Ha azt érezzük, hogy csak kis hatáskörben, apró dolgokban van döntési szabadságunk, akkor először csak ezekben az apró dolgokban, de juttassuk érvényre értékeinket, vágyainkat, így elkerülhetjük a puszta álmodozás a csapdáját. Ha elköteleződünk életünk – saját szempontjainkkal, értékrendünkkel, vágyinkkal, önmagunkkal szemben támasztott elvárásainkkal összecsengő – átalakítása mellett, akkor az egyik legfontosabb dolgot tesszük meg annak érdekében, hogy minél gyorsabban, könnyedebben tudjuk ezt az átalakítást megvalósítani, láthatóvá tenni.

(kép innen: http://leo28784.files.wordpress.com/2011/05/sun_treee2a_151141422_std2.jpg)